-
Jávor Pál…”a mi Palink”
A 80-as évek közepét írjuk, tizenkét éves lehetek. Vasárnap kora délután van, ebéd után indulunk a nagymamához, ahol valószínűleg a tévében egy régi magyar film fog menni. Akkoriban így hívjuk a Jávor Pál filmeket: “régi magyar filmek”. A kép kicsit mákos, a hang recseg, de a színésznők kacagása és Jávor Pál jellegzetes hanglejtése mindig ugyanazt a hangulatot adja. A nagymama a film alatt egyszer biztos megjegyzi “na itt van a mi Palink…”nem igazán értem, mit jelent ez, csak a film történetét követem, tetszenek a vicces dialógusok és valahogy egy kicsit engem is rabul ejt Jávor Pál… Bő harminc évvel később, tavaly novemberben egy kedves barátnőm hív, hogy a New York…
-
Csillagom, ezt nem így szoktuk mondani!
Két éve ősszel egyedül utaztam Rómába repülőgéppel. Könyvet minden útra viszek magammal és amikor egyedül, munka miatt utazom ez fokozottan igaz. Ennél az útnál pedig még inkább így volt, mivel egy porcikám sem kívánta, hogy elutazzak. Még a budapesti repülőtéren felcsillant némi remény, hogy valami megakadályozza a felszállást – nevezetesen a reptéri rendőrök megérkeztek egy paravánnal és két nyomkereső kutyával egy elhagyott csomag körül – de sajnos végül menetrend szerint csak felszállt a gép. Tehát utazom a csillagok felé egy olyan cég képviseletében, akinek az arculatában benne van a csillag, kezemben pedig Vámos Miklós Csillagok világa című könyve… A repülési magasságot elérve még csak jókat kuncogok, aztán félúton abba kellett…
