-
Vissza a természetbe…
Úgy tűnhet, hogy a tavasz néha tréfát űz velünk, hogy mikor köszönt be: megesik, hogy márciusban már meleg van, míg áprilisban hacsak pár órára is, de visszatér a tél. Számomra a tavasz megérkezésének van egy egyértelmű jele, ez pedig nem más, mint a fülemüle éneke. Elalváshoz készülődve a hálószoba nyitott ablakán keresztül meghallom, ahogy elkezd énekelni minden este fél tizenegy körül. Egy teljes mező a hátsó szomszédunk, amit egy kis patak választ ketté egy másik mezőgazdasági területtől. A patak mentén pedig óriási juharfák mutatják az idő múlását. Az elmúlt öt évben, mióta társamat megtalálva ide költöztem, a természet szinte a harmadik szomszédunk lett…számtalan állatot láttunk már: gólyát, vadludat, őzet, rókát,…
-
Időutazás egy robogó vonatban a Monarchia idejébe…
Egy csípős júliusi hajnalon a Keleti Pályaudvaron az üres peronok között keresem a Pozsonyba tartó vonatot. Mivel az autópályát felújítják, egy munkanap erejéig úgy döntök, hogy nem autóval megyek a szlovák kollégákhoz, hanem vonattal… Magyar területen még egyedül ülök a nyitott kocsiban és kíváncsian várom mikor lesznek felszállók. Az első nagyobb megállónál már Szlovákiában meg is telik az első osztály egyetlen kocsija. Helybéliek szállnak fel kis kézitáskával, akik valószínűleg a végállomásig utaznak, Prágáig. Ezek közül, három középkorú férfi foglal helyet velem szemben, akik magyarul beszélnek. Szóhasználatuk más, jó értelemben véve régies, archaikus, téma választásuk meg különösen meglepő. Olyan, mintha egy időutazásba csöppennék: a három vidám ember szlovákiai magyar, akik irodalomról,…
