-
Hogyan legyünk komolyak? Hát játékosan…
Egyszer egy olasz rádióműsorban a következő mondatot hallottam: az életben a komoly dolgok vagy a véletlenből születnek vagy játékból. Ez elgondolkodtató, vajon ez a komoly emberekre is igaz? Mennyiben befolyásolja életüket a kíváncsiság, mennyire tudják az egész életet játéknak felfogni és vajon mindezt megőrizni életük folyamán? Joggal gondolhatjuk azt, hogy a felelősségteljes munkát végző vagy nagy elismerésben részesülők emberek, mint a matematikus, biológus, fizikus, végtelenül komoly emberek. A koncentráció, a dolgok alapos átgondolása, valaminek a kiszámolás vagy a kutatás teszi ki nemcsak a hétköznapjaikat, hanem egész életüket. Sokáig ezzel én is így voltam, amíg el nem olvastam „Tréfál Feynman úr?” című könyvet, ami egy Nobel-díjas fizikus életéről szól. Egész életét…
-
Egyedül akart lenni…így lett egyre nagyobb társaság körülötte…
Biztosan mással is megtörtént már, hogy egy bizonyos könyvet szeretne beszerezni egy írótól, de végül egy másikat vesz meg, mondván, amíg a hőn áhított irodalom nem elérhető, legfeljebb elolvasom ezt. Párommal is ez történt két éve egy önfejlesztő könyv kapcsán, amit sehol nem tudott beszerezni, így végül megvette az író önéletrajzi könyvét. Én is kedvelem az önfejlesztő könyveket, különösen a pillanat megélése, a belső béke és saját önvalónk megtalálása érdekel. Mivel engem a műfaj érdekelt (önéletrajz!), őt a tartalom, így elhatároztuk, hogy ezt együtt fogjuk elolvasni. Kedvesem lapoz, én a könyvet tartom. Így kezdtük el olvasni Michael Singer a Felszabadított lélek című könyvét. A 70-es években a fiatal egyetemista Singer…
-
Ez olyan egyszerű…dehogy, csak annak tűnik!
Minden kislány arról álmodik, hogy az Anyukája ruhát varr neki, nos én azon szerencsések közé tartozom, akiknek ez megadatott. Anyukám mellett számtalan órát töltöttem el azzal, hogy néztem miközben varr, hol a gombokkal játszottam, hol a kellékeket rendezgettem. Szinte a lélegzettel együtt szívtam magamba az alkotás örömét és nehézségét, a hetekig tartó teljes folyamatot. A snitt (!) beszerzésétől – téli estéken bandukoltunk Anyukám barátnőjéhez, akinek kamionos ismerőse révén meg tudtuk venni a Burda magazint – a ruhaanyag vásárlásáig, majd a kiszabás, fércelés, az első próba, aztán megint varrás, fércelés, vasalás…aztán egy napon egyszer csak KÉSZ lett a ruha. Emlékszem, ahogy Anyukám megrázza a ruhát, hogy a még benne lévő fércek…
