-
A mesterség apáról fiúra száll, vagy mégsem?
Én azt hittem, hogy itt csak a kilátás lesz, amikor egy széles csigalépcső első fokára lépek, hogy feljussak a majdnem 25 méter magas kőtoronyba. Ahogy recseg a lábaim alatt a régi fából készült lépcső, úgy nézek felfelé és látom, hogy galériaszerűen kisebb kiállítótermek vannak emeletenként. Elérem az első szintet, ahol a vitrinek mögött iparosok által használt régi szerszámok vannak kiállítva, a falakon sárga portrék, néhol öt generációra visszamenőleg. Csak férfiakat látok, hosszú bajusszal, szigorú tekintettel, sötét felöltőben, világos ingben, sehol egy nő vagy egy lány, mindenhol a mesterség apáról fiúra szállt… A kiállított tárgyakba teljesen belefelejtkezem. Amikor egy fényképész kellékeihez érek, fel sem ismerem a mesterséget, hiszen már olyan nagyot…
-
Az életkor csak kifogás lehet, de nem akadály.
Mivel a nyár derekán születtem, így a születésnapomat szinte egész nyáron ünneplem aszerint, hogy éppen ki ér rá, hiszen mindenki nyaral. Nővérem is emiatt hívott fel pár héttel ezelőtt, hogy találkozzunk a belvárosban és egy könnyű nyári ebéd mellett ünnepeljünk egy kicsit. Ősfákkal teli kertben találunk rá egy kellemes teraszra, amit óriási fehér napernyők védenek a naptól miközben könnyedén alájuk fúj a kellemes szellő. Olyan, mintha Párizsban egy kávéház teraszán ülnénk…Minden tökéletes, hogy az elkövetkezendő egy órát együtt töltsük. Az ajándék jellege nem meglepő számomra, hiszen mi más lenne, mint egy könyv. Viszont ahogy kezembe veszem a könyvet, nem igazán tudom leplezni a meglepettségemet: Brigitte Macron életrajzi könyvét tartom a…
