Életrajz

A „femme libre”, azaz a szabad nő.

Alig várom, hogy hazaérjek az újonnan beszerzett három könyvvel, amit még könnyű olvasmányként elolvashatok az elkövetkezendő pár hétben.

Augusztus vége van, de én azt sejtem, hogy csodás időszaknak nézünk elébe még szeptember első pár hetében is. Olyan könnyedséget érzek magamban ezen a kora estén, ezt hívom a lazulós este előszelének: semmi kapkodás, nincsenek kötelezettségek, a finom vacsora után bármit megtehetek.

Párom hasonló hangulatban, így kényelmesen osztozunk a kanapén, én nézegetem a legújabb szerzeményeimet, egymásra teszem őket, forgatom, szagolgatom a lapokat, bele-bele olvasok az egyikbe.

Ezt az idilli csendet töri meg harsány nevetésem, amit Pamela Druckerman Bonjour Madame című könyvének első öt oldala után már nem tudok magamban tartani. Kedvesem kérdően rám néz, Te meg mit olvasol? Válasz helyett, inkább elkezdem felolvasni neki az éppen elolvasott két oldalt. Egy darabig türelmesen néz és nem érti, hogy vajon ezen a témán ő majd hol is fog nevetni, de aztán belőle is kitör egy óriási röhögés.

Szerintem ez a könyv tartja a rekordot – már ha van ilyen – abban a tekintetben, hogy a kedves olvasó a könyv hányadik oldalán kezd el nevetni.

Aki könnyed stílusban szeretne olvasni egy nagyon komoly témáról, tele rengeteg jó tanáccsal, pikáns sztorikkal, de ugyanakkor mély gondolatokkal, annak nagyon ajánlom ezt a könyvet. Druckerman a középkorúak válságának témáját dolgozza fel saját személyes történetén keresztül.

Nincs olyan terület, amiről ne írna kendőzetlenül, legyen szó akár a párkapcsolatról, a félelemhez való viszonyról, a szexualitásról, a gyereknevelésről, a karrier megtalálásáról, az öltözködésről. Itt mindenki talál olyan témát, amivel nemhogy azonosulni tud, de még az ehhez kapcsolódó tanácsok is segítségére lesznek.

De hogy jön ide a „femme libre”, a szabad nő? Nos, engem ez a téma fogott meg a leginkább, mert ilyen megközelítésben még nem olvastam a középkorúak válságáról és annak francia megoldásáról. A francia sajtóban számos helyen találkozhatunk ezzel a jelzővel, ha egy középkorú nőről van szó.

Ha megértjük azt, hogy mit jelent ez a fogalom, egy életre elfelejthetjük, hogy a 40-es éveinkben válság lenne bármilyen téren is. Sőt, egy jót fogunk nevetni rajta, hiszen szó sincs válságról!

Sokan arra asszociálnak, hogy innen csak lefelé mehet az út, hiszen már nem vagyunk olyan szépek, a gyerekek kirepültek, a barátok megváltoznak és így elmaradnak, a szülők idősek, a nagyszülők már nem élnek, a munka már nem olyan izgalmas, a köztereket már másodszor hozzák rendbe, stb…

A femme libre két ellentmondás egyvelegét jelenti: a szabadság és a társadalmi konvenciók egyszeri betartásáról van szó. Ezt azt jelenti, hogy nem azt csináljuk, amit akarunk, hanem azt, ami illik hozzánk.

És hogy mi illik hozzánk? Erre hogyan találunk rá? Pont ebben segít az, hogy már elmúltunk 40 évesek.

Saját tréfás és megható történetein keresztül Druckerman remekül bemutatja, hogy miért nem érdemes vadidegeneket meghívni negyven éves kor felett a saját születésnapi partikra vagy miért hallgathat el a család bizonyos történeteket előlünk gyerekkorunkban.

Negyven éves kor felett gond nélkül szembenézhetünk magunkkal, nem kell feltétlenül megfelelni minden helyzetben. Még az is lehet, hogy már nincs is meg, akinek meg akartunk felelni vagy már ő is inkább magával foglakozik és nem annyira velünk, ahogy Druckerman fogalmaz. Ez a szabadság oldala.

Viszont nem fordíthatunk hátat a társadalmi konvencióknak, hiszen a mögöttünk jövő generációnak mi vagyunk az etalon, akikre felnéznek, akiktől tanácsokat várnak. Így fizikailag sem hagyhatjuk el magunkat.

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom, hogy ez számomra mit jelent, akkor azt mondanám, hogy az életünk 40 éves kor felett nem lefelé megy, hanem jó értelemben mélyebbre. Már rendelkezünk azzal a bölcsességgel, ami arra szolgál, hogy képesek vagyunk a logikus gondolkodásra, tudunk fogalmakat alkotni és elvonatkoztatni a valóságtól. Ez óriási, ha belegondolunk, hány olyan helyzetet élünk meg a 20-as, 30-as éveinkben, ahol ezek a képességek nagy segítségül szolgálnának.

A könyv vége felé azt éreztem, hogy olyan ez a kor, mint ott a kanapán az érzés, ami a könyv olvasásakor fogott el. Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy mit szeretnék csinálni, meg is tudom valósítani, és amit csinálok az megfelel a szükségleteimnek. Jól belegondolva, ez az elkövetkező 40 évet módfelett könnyeddé teszi!

Pamela Druckerman: Bonjour Madame című könyve alapján

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük