Életrajz

A mesterség apáról fiúra száll, vagy mégsem?

Én azt hittem, hogy itt csak a kilátás lesz, amikor egy széles csigalépcső első fokára lépek, hogy feljussak a majdnem 25 méter magas kőtoronyba. Ahogy recseg a lábaim alatt a régi fából készült lépcső, úgy nézek felfelé és látom, hogy galériaszerűen kisebb kiállítótermek vannak emeletenként. Elérem az első szintet, ahol a vitrinek mögött iparosok által használt régi szerszámok vannak kiállítva, a falakon sárga portrék, néhol öt generációra visszamenőleg. Csak férfiakat látok, hosszú bajusszal, szigorú tekintettel, sötét felöltőben, világos ingben, sehol egy nő vagy egy lány, mindenhol a mesterség apáról fiúra szállt…

A kiállított tárgyakba teljesen belefelejtkezem. Amikor egy fényképész kellékeihez érek, fel sem ismerem a mesterséget, hiszen már olyan nagyot változott a világ. Csipeszekkel vannak egy vékony cérnára rögzítve a negatívok…szinte mosolygok és egy könyv jut az eszembe, ami Madame Curie-ről és két lányáról szól, akik ebben a korban éltek és dolgoztak.

Madame Curie és lányai című könyv akkor kezdi el történetét, amikor Madame Curie két kislányával megözvegyül. Rendkívül nehéz éveket él meg, ő azonban minden erejével azon van, hogy tudományos kísérleteit tovább folytathassa, illetve lányait felnevelje. De azt még ő sem sejti, hogy ennél sokkal nagyobb dolgot visz véghez…

Ez a törékeny hölgy az elő bizonyíték arra, hogy nőként is tovább lehet adni egy család szellemiségét, a tanulás, a kutatás és a béke szolgálatának szeretetét.

Miben rejlett Madame Curie végtelen fizikai és szellemi ereje?

Napjainkban óriási kultusz veszi körül a Curie családot. Túlzás nélkül a XX. század legmeghatározóbb családjaként említik. Gondoljunk csak ebbe bele egy pillanat erejéig. Nem a Kennedy vagy a Rotschild családot illetik ezzel a jelzővel, hanem egy lengyel származású, szegény családot, melynek családfeje egy apró, törékeny és nagyon szerény hölgy volt.

Önmagában már ő maga is egy csoda, mivel ő az egyetlen nő, aki két természettudományi (kémia és fizika) kategóriában kap Nobel díjat!

Két lánya közül, az idősebb, Irène észrevétlenül lép egész fiatalon anyja nyomdokaiba. Gyerekként, anyjával folytatott levelezésekben már arról számol be, hogy az inverz függvények imádni valók. A lány 14 éves koráig otthon tanul, illetve annak az összefogásnak a keretében, ahol a párizsi tudósok egymás gyerekeit tanítják a természettudományokra.

Irène tanulmányai végén a Curie intézetben kezd el dogozni és komoly radiokémikus lesz belőle.

Egy napon a sors mintha ismételné önmagát: egy nagyon fiatal és lelkes kutató érkezik az intézetbe, Frédéric Joliot személyében, akit Irène vesz pártfogásába. A két fiatal egymásba szeret és együtt dolgozva óriási felfedezést tesznek a tudomány területén. Az ő nevükhöz fűződik a mesterséges rádióaktivitás feltalálása, amiért Nobel díjat kapnak.A kutatói munkát a Curie házaspárhoz hasonlóan osztják meg, míg Frédéric inkább a fizika területen dolgozik, addig Irène a kémiában jeleskedik.

Két gyermekük születik, Hélène lányuk fizikus lesz, Pierre fiúk (Pierre Curie, a nagypapa után kapja a nevét) pedig apjától kap arra bátorítást, hogy kezdjen el foglalkozni a napenergiával, hiszen az a jövő.

Bámulatos olvasni a könyvben, ahogy a fiatal Curie generáció is tovább tudja vinni azt a Curie „örökséget” ami szerint Madame Curie és férje is élt és folytatta a tudományos kutatásait.

A végtelen kitartás, állhatatosság és az önbizalom vezérli mindannyiukat a tudomány területén.

De ne feledkezünk el Madame Curie kisebbik lányról sem, Ève-ről sem, aki ugyan Nobel díjat nem kap, de élete nagyon kalandos. A II. világháborúban haditudósító és riporter, a béke Nobel díjas férje oldalán pedig a Unicef first lady-je lesz. A család történetének írója és szinte örökös képviselője, mivel nagyon hosszú élete lesz, 103 éves koráig él.

A mester emberek fotóit nézegetve, csak találok egy képet egy ifjú hölgyről egy kis eldugott sarokban. Hosszú fehér ruhában, kihúzott háttal félprofilban áll. Kimondottan szép, varrónő volt, sajnos a neve alatt nem találok több lányt vagy asszonyt, akik az ő dicsőségére is, de tovább vitték volna a szabász mesterséget.

Madame Curie egyszer azt nyilatkozta, hogy nem kellenek különleges képességek ahhoz, hogy valaki tudós legyen, ha ez így lett volna, ő sem tudott volna azzá válni. Azt gondom, hogy ez több, mint szerénység.

Talán Madame Curie receptje az egyszerűségben rejlik: szorgalom, kitartás és főleg szeretet az iránt, amivel foglalkozunk… nehéz elhinni, hogy így is lehet egy családban 4 Nobel-díjas, de hát az életben minden lehetséges…

Shelley Emling: Madame Curie és lányai című könyv alapján.

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük