-
Egyszer tényleg mindannyian felnövünk? Csak lehet, hogy még nem tudjuk, hogy mikor és minek a hatására.
Minden író a saját életéből megélt történeteket veti papírra, vagy egy másik emberét, amit hallott vagy látott. De mi a helyzet a gyerekkönyvekkel? Azt kinek írják az írók és milyen megfontolásból? Talán a felnőtteknek, hogy jobban megértsék a gyerekeket? Vagy a gyerekeknek, hogy azonosuljanak azokkal az élethelyzetekkel, amit nemcsak ők élnek át, hanem valamennyi gyerektársuk? Esetleg az írók saját gyerekkorukat akarják „átdolgozni”? Ezen néha elgondolkozom, amikor egy gyerekkönyv vagy ifjúsági könyv kerül a kezembe. Különösen akkor, amikor arról szól, hogy egy gyerek hogyan válik felnőtté. Szabó Magda Születésnap című könyve pont egy ilyen kislány történetét írja meg, aki egy karácsonyi szünet alatt éli ezt meg. A kis Bori minden szempontból…
-
Szemléletváltás, avagy hogyan vehet az életünk 180 fokos fordulatot?
Manapság sok szó esik a változásról és az ahhoz kapcsolódó változtatásról, amit leginkább az egyéntől vár el a társadalom. Legyen az család, a munka vagy tágabb értelemben az életfelfogás területe. Én személy szerint nagyon szeretem a változásokat, sőt még elébe is szeretek menni, mivel úgy gondolom, hogy az csak jót hozhat. Ha nem is azonnal, de hosszú távon biztosan. A leginkább pedig azt szeretem, amikor valamivel kapcsolatban gyökeresen megváltozik a szemléletem. De mi tudja kiváltani belőlünk a változást? Milyen esemény kell ahhoz, hogy ne csak egy rutinszerű tevékenységen változtassunk, hanem egy teljes szemléletváltáson menjünk keresztül? Nos, én egy könyvben találtam meg erre is a választ…ami nem más, mint Lin Yutang…
-
Vissza a természetbe…
Úgy tűnhet, hogy a tavasz néha tréfát űz velünk, hogy mikor köszönt be: megesik, hogy márciusban már meleg van, míg áprilisban hacsak pár órára is, de visszatér a tél. Számomra a tavasz megérkezésének van egy egyértelmű jele, ez pedig nem más, mint a fülemüle éneke. Elalváshoz készülődve a hálószoba nyitott ablakán keresztül meghallom, ahogy elkezd énekelni minden este fél tizenegy körül. Egy teljes mező a hátsó szomszédunk, amit egy kis patak választ ketté egy másik mezőgazdasági területtől. A patak mentén pedig óriási juharfák mutatják az idő múlását. Az elmúlt öt évben, mióta társamat megtalálva ide költöztem, a természet szinte a harmadik szomszédunk lett…számtalan állatot láttunk már: gólyát, vadludat, őzet, rókát,…
-
Csillagom, ezt nem így szoktuk mondani!
Két éve ősszel egyedül utaztam Rómába repülőgéppel. Könyvet minden útra viszek magammal és amikor egyedül, munka miatt utazom ez fokozottan igaz. Ennél az útnál pedig még inkább így volt, mivel egy porcikám sem kívánta, hogy elutazzak. Még a budapesti repülőtéren felcsillant némi remény, hogy valami megakadályozza a felszállást – nevezetesen a reptéri rendőrök megérkeztek egy paravánnal és két nyomkereső kutyával egy elhagyott csomag körül – de sajnos végül menetrend szerint csak felszállt a gép. Tehát utazom a csillagok felé egy olyan cég képviseletében, akinek az arculatában benne van a csillag, kezemben pedig Vámos Miklós Csillagok világa című könyve… A repülési magasságot elérve még csak jókat kuncogok, aztán félúton abba kellett…
