Ez olyan egyszerű…dehogy, csak annak tűnik!

Minden kislány arról álmodik, hogy az Anyukája ruhát varr neki, nos én azon szerencsések közé tartozom, akiknek ez megadatott. Anyukám mellett számtalan órát töltöttem el azzal, hogy néztem miközben varr, hol a gombokkal játszottam, hol a kellékeket rendezgettem. Szinte a lélegzettel együtt szívtam magamba az alkotás örömét és nehézségét, a hetekig tartó teljes folyamatot. A snitt (!) beszerzésétől – téli estéken bandukoltunk Anyukám barátnőjéhez, akinek kamionos ismerőse révén meg tudtuk venni a Burda magazint – a ruhaanyag vásárlásáig, majd a kiszabás, fércelés, az első próba, aztán megint varrás, fércelés, vasalás…aztán egy napon egyszer csak KÉSZ lett a ruha. Emlékszem, ahogy Anyukám megrázza a ruhát, hogy a még benne lévő fércek és felesleges szálak kiessenek, majd rám adja. Érzem, ahogy a vállamon lecsúszik a ruha, egészen a derekamig, olyan tökéletesen illeszkedik, akár egy vékony viasz réteg. Összemosolygunk, én megjegyzem: ez milyen egyszerű! Anyukám kicsit könnyes szemekkel csak ennyit szól „csak annak tűnik…”.

Bizony, hány olyan tevékenység van, amiről a nem szakavatott emberek csak a végeredményt látva azt mondják, hogy ez olyan egyszerű? Bizony az is előfordul, hogy egy szakma úgy merül feledésbe, hogy nem tudjuk milyen óriási munka által született vagy a fenntartásához mekkora előfeszítés kell.

Tavaly novemberben egy könyvesboltban nézelődök a karácsonyi ajándékok után, ahol feltűnik egy könyv: Simonovics Ildikó: Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című könyve. Sok időm nincs, hogy beleolvassak, de arra gondolok, hogy ez Anyukámnak egy tökéletes ajándék.

Egyik „rossz” szokásom, hogy az ajándékba vásárolt könyveket előolvasom. Ez alkalommal is így teszek és szinte két nap alatt kiolvasom. Már az elején megállapítom, hogy ez nemcsak egy életrajzi könyv, hanem egy nagyon komoly tudományos kutatómunka eredménye a magyar divatiparról. Az írónő komoly szaktekintély, fő területe a II. világháború utáni magyar divat kutatása. A könyv terjedelme szerénynek tűnhet ahhoz a rengeteg információhoz képest, ami benne van.

A történet az 1900-as évek elején indul Rotschild Klára szüleivel, akik szintén szabók voltak a pesti belvárosban. A lány a szabóasztalon születik – ahogy a könyv is megjegyzi – már gyerekként ebben a közegben nő fel, rengeteg ismeretet elsajátít, nemcsak a varrásról, de a teljes üzletmenetről: hogyan kell a vevőkkel bánni, ki a kulcsfigura egy varrodában, kik a korabeli influenszerek és hogyan “működnek”.

Nagyon fiatalon önállósodik és a harmincas évekre az egyik legkomolyabb divatszalon tulajdonosa lesz Budapesten. A Párizsi Divat ekkor indul világhódító útjára, az évenkénti divatbemutatókon lehetősége van az európai szabómestereknek is a snittek megvásárlására. Így lehet egy vevőnek úgymond eredeti párizsi modellje a francia fővárostól távol.

Rotschild Klára emberfeletti munkával alapít meg egy impozáns, mindig a minőséget szem előtt tartó divatszalont, ahol egyedi ruhák készülnek a kor leghíresebb színésznőinek és az arisztokráciához tartozó hölgyeknek.

A vevők a próbákat követően egy életre szóló értéket kapnak, de arról, hogy mi történik a szalon hátsó helységeiben, az udvarban vagy éppen az emeleten a szabóműhelyekben nincs tudomásuk. A gyakran hajnalig tartó kézimunka, a szerkesztők mérnöki pontossága, a vevők felé tanúsított türelem mind a tulajdonosnő, mind pedig az ott dolgozó varrónők és az angol szabászok titkai maradnak.

Csodálatos módon árulja a ruhákon keresztül azt a profizmust, ami kívülről olyan egyszerűnek tűnik!

Manapság az emberek leginkább a saját munkájukat ismerik, még az is előfordul, hogy a kollégájuk munkájának sem tudják az összetettségét, a nehézségét, pedig egy helyen dolgoznak vele. Hát még akkor, ha az adott szakma távol áll tőlük.

Vajon egy egyszerűnek tűnő probléma megoldása vagy egy szolgáltatás nyújtása az életben tényleg olyan egyszerű?

Úgy gondolom, hogy amit látszólag egyszerűnek gondolunk, amögött tud elrejtőzni a legtöbb munka és így lesz az egész olyan magától értetődő.

Évekkel később az Anyukám engem is megtanított varrni és nagyon gyorsan átéreztem azt, mennyi odafigyelést és időt jelent egy egyszerű(!) zippzár pontos bevarrása. Jó pár évvel később, varrónők varrták a ruháimat, akik nagyra becsülték, hogy milyen tisztelettel viseltetek az elkészült ruhadarabok iránt. Valószínűleg úgy érezték, pontosan tudom, hogy ez milyen “egyszerűnek” látszik, de csak látszik…

Simonovics Ildikó: Rotschild Klára – A vörös divatdiktátor című könyve alapján.