Életrajz

Jávor Pál…”a mi Palink”

A 80-as évek közepét írjuk, tizenkét éves lehetek. Vasárnap kora délután van, ebéd után indulunk a nagymamához, ahol valószínűleg a tévében egy régi magyar film fog menni. Akkoriban így hívjuk a Jávor Pál filmeket: “régi magyar filmek”. A kép kicsit mákos, a hang recseg, de a színésznők kacagása és Jávor Pál jellegzetes hanglejtése mindig ugyanazt a hangulatot adja.

A nagymama a film alatt egyszer biztos megjegyzi “na itt van a mi Palink…”nem igazán értem, mit jelent ez, csak a film történetét követem, tetszenek a vicces dialógusok és valahogy egy kicsit engem is rabul ejt Jávor Pál…

Bő harminc évvel később, tavaly novemberben egy kedves barátnőm hív, hogy a New York Kávéházban az új Jávor Pál könyv (Vajda Pierre: Ripityom) kapcsán lesz egy beszélgetés. A részleteket nem ismerem, de elmegyek és kb. fél óra után az írótól ugyanezt a kifejezést hallom, „a mi Palink”. Kiegyenesedem a székben és lassan rám törnek az emlékek…karácsonyra pedig megkapom a könyvet ajándékba.

Nem tudom, hogy van-e hozzá hasonló magyar színész, akinek az életére ennyire hatással van a magyar történelem legtragikusabb időszakai: a trianoni békeszerződés, a II. világháború borzalmai és az a társadalmi változás, ami végül teljesen ellehetetleníti a háború után.

Nagyon fiatalon – szinte gyerekként – egyedül érkezik meg Erdélyből Budapestre a tanácsköztársaság utáni napokban. Hónapokon keresztül él egy vagonban az egyik pályaudvaron azokkal a menekültekkel együtt, akik a határon túlról érkeznek az anyaországba egy jobb jövő reményében…elképesztő életakarás van benne, mindenáron színész akar lenni!

A Színművészeti Főiskolával szemben lévő könyvesboltos ad neki egy Petőfi Sándor jegyzetet. Ebből tud felkészülni a meghallgatásra és felvételt nyer.

Kezdetben vidéki vándorszínész, aztán néma filmes, majd az első magyar MOZISZTÁR.

Szegény sorból származik, és tudja, hogy a színész mesterség az egyetlen kitörési lehetőség abban a korban, hogy egy magasabb társadalmi osztályba kerüljön és gazdag legyen. Vajon minden korban van egy ilyen titkos út, ami szinte garancia a jobb életre? Valamikor a művészet az vagy az üzleti pálya, esetleg egy szolgálat…papi, katonai?

Azon tűnődöm, hogy az adott kor sikeres emberei azok, akik erre ráéreznek egy erős belső késztetés miatt vagy külső körülmény hatására? Pl. szegénység, elvárás?

Jávor Pál zsigerből éli az életét és így válik a kor abszolút jelképévé és példaképpé Magyarországon. Ő lesz „mindenki” Palija…Szinte képszerűen elevenednek meg a sorok a könyvben, mintha egy óriási mozivászon lenne. Látom magam előtt és nem tudok különbséget tenni, hogy az egyik filmjét látom vagy az életét olvasom: énekel, mulat, színházban próbál, cirkusszal haknizik, filmez, udvarol, házasodik, otthont teremt, ingatlant vásárol, autót vezet, édesanyját fogadja a pályaudvaron.

Mitől függ, hogy tudunk-e úgy illeszkedni az adott kor szellemiségéhez, értékrendjéhez, amiben élünk, ahogy neki sikerült?

Bő 70-80 évvel a filmjei után, telt ház van a róla szóló könyvbemutatón. Azt gondolom ez a halhatatlanság vagy az is lehet, hogy megint ezeket az értékeket keressük.

Találkoznak-e az érzéseink, gondolataink, értékrendünk és az élettel kapcsolatos elképzelésünk azokkal az évtizedekkel, ahol életünk legfontosabb döntéseit hozzuk…?

Vajda Pierre: Ripityom című könyve alapján

4 hozzászólás

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük