Életrajz

A megfelelő emberek a megfelelő helyen…

A sport mindig meghatározó része volt az életemnek, bár intenzitása az idők során változott. Volt olyan, hogy hétvégenként röplabda mérkőzéseim voltak a gimnáziumban és volt olyan is, hogy csak 10 percet mozogtam naponta, ami abból állt, hogy elsétáltam a buszmegállóig. Mostanában már másként látom a sportot és a sportolókat is. A sport helyett jobban szeretem használni a mozgás öröme kifejezést. A sportolókról pedig azt gondolom, hogy csodálatra méltó az a személyi és lelki fejlődés, amit jó pár sportág megkíván a legjobbjaitól. Mit tudunk átvenni a sport világából a mindennapjainkba? Hasonlít-e a sportpályán megjelenő verseny és teljesítménykényszer az életben tapasztaltakkal? Illetve melyik sport hasonlít leginkább az életre? Egy sport van, amit még kisgyerekként kezdtem el és azóta is hosszabb-rövidebb kihagyásokkal gyakran visszatér az életembe, ez pedig a tenisz.

Első ránézésre ez egy egyéni sport, de André Agassi Open című könyvét olvasva úgy gondolom, hogy ez bizony egy igazi csapatsport. Csak nem látjuk a csapattagokat a pályán…

André Agassi pályafutásának elején évekig szenved attól, hogy tudja, a teniszpályán egyedül kell szembenéznie az ellenféllel és hozzá képest jobban játszania. Hiányoznak neki a támogató társak, akik lelkileg és fizikailag is segítik. Rögös út vezet odáig számára, hogy megtalálja azt az erőléti edzőt, aki az első edzésen „csak” beszélget vele az izmokról és azok működéséről, majd remekül megfogalmazza egy mondatban, hogy milyen típusú izmok (amivel nagyon gyorsan el lehet indulni és ugyanolyan gyorsan megállni!) is kellenek a teniszhez. Ez a későbbiekben nagy segítség lesz a számára.

Taktikai edzőként pedig egy olyan személyben találja meg a segítőt, aki arról írt könyvet, hogyan kell úgymond “csúnyán”, azaz matematikai alapon teniszmérkőzést nyerni.

Magánélete sem a szokványos módon alakul: a világ egyik legjobb teniszezőnője lesz második felesége, akit megismerkedésük előtt megközelíthetetlennek tart és éveken keresztül plátói szerelemmel csupán messziről csodál.

Mi átlagemberek is a civil életben az idő nagy részét egyedül töltjük – akár csak egy teniszpályán – egyedül kell megfelelnünk a munkában, megtalálni önmagunkat, érvényesíteni a saját akaratunkat. Talán csak a kifejezéseink mások, amikor a mentorainkra, a kollégákra, egy jó barátra vagy a szerelmünkre gondolunk, akik mind hozzájárulnak az életünk teniszmérkőzéseihez és valószínűleg ők is csak a lelátó első két sorában kapnak helyet, ha éppen meccset vívunk.

De vajon vagyunk-e olyan tudatosak, mint Agassi volt? Fordítunk-e életünkben elég figyelmet és energiát arra, hogy felkutassuk azokat az embereket, akik tényleg a segítségünkre lesznek, akiktől tanulhatunk, akik igazán szeretnek minket? Vagyunk-e befogadóak azokra az emberekre, akik eltérnek megoldásaikban a megszokottól találkozásunk első pillanatában? Nem utolsósorban pedig van-e bátorságunk dönteni vagy egy korábban hozott döntést megváltoztatni?

Teniszjátékos évei alatt André Agassi felnő, nemcsak mint a világ egyik legjobb teniszjátékosa, hanem mint ember is. A teniszen és a jól megválasztott segítőkön keresztül megtanulja, hogy a vereségek lenyomatait nem szabad magával vinnie, legyen szó akár a teniszpályán elszenvedettről, vagy a magánéletben. Pályája csúcsán pedig megfogalmazza azt, hogy a teniszmérkőzés pont olyan, mint az élet!

Aki soha nem teniszezett, az is meg fogja találni ebben a könyvben a tenisz hasonlóságát az élet dinamikájával és azzal, milyen óriási szerepe van azoknak az embereknek, akiket segítőinknek választunk. Fiatalon elkezdjük kirakni apró mozaikokból, döntésekből, emberekből az életünket. A megfelelő választások, azaz a nyerő ütések közelebb visznek a játszmákhoz, ami egy meccs megnyerését is jelentheti. A pillanatnyi rossz ütésekből gyorsan fel kell tudni állni, mert a labdák folyamatosan jönnek és csak bizonyos játszmák után kapunk új labdákat. Valami viszont változatlan: azok az általunk választott emberek, akik a meccsekre elkísérnek és ott ülnek a lelátón, de a pályára már nem jönnek fel…

André Agassi: Open című könyve alapján

Egy hozzászólás

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük