Életrajz

Miből lesz a cserebogár?

Lassan itt a tavasz, de most mégsem a cserebogarakról szeretnék írni, hanem arról, hogy néha látok olyan gyerekeket, akik jó pár dolgot nem tudnak még úgy megcsinálni, mint a velük azonos korú társaik. Sem a külsejük, sem a belső világuk nincs olyan érettségi fokon. Aztán az évek múlásával nemhogy ledolgozzák ezt a hátrányt, hanem még túl is tesznek korábbi társaikon. Ennek mi az oka? Hogyan tudják ezt páran megtenni? Valakinek pedig miért nem sikerül soha?

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor Gavin Edwards: Tom Hanks szerint a világ című könyvét olvastam. Vajon mennyire van hatással ránk az, hogy milyenek voltunk gyerekként, fiatalként? Kik voltak a szüleink vagy mennyire volt könnyű az életünk? Szóval, miből lesz a cserebogár?

Tom Hanks minden szempontból a lehető legnehezebb életet kapta a sorstól, nemcsak gyerekként, hanem pályakezdő színészként is. Szakács édesapja egyedül neveli fel, miután édesanyja csak egy gyermek nevelését tudja vállalni. Aztán apja kétszer is újra házasodik, ami rengeteg mostohatestvért, sok költözést (10 év alatt 8 helyen laknak) és új iskolát jelent. Inkább egy farkaskölyök életéhez hasonlítható a gyerekkora, mint egy normál családban felnövő gyerekéhez. A kis Tom testvéreivel magának főz és csak onnan tudja, hogy hányóra van, hogy milyen műsor megy a tévében.

Kamaszként annyi az ambíciója, hogy ő szeretne lenni az a bizonyos sikeres „szomszéd gyerek”, emlékszik vissza majdnem negyvenévesen.

De ennél ő sokkal több lesz, és most nemcsak a 90-es évek elképesztő filmsikereire gondolok, hanem a személyiségére, ami óriásit fejlődik. Szó szerint olyan bravúr ez, amit tényleg csak a cserebogarak tudnak!

Egész Hollywood számára talán még ma is titok, hogyan lehet valakiből akkora színész, mint amekkora ő lett.

Pályája legelején Hollywood-ot szándékosan elkerülve inkább New Yorkban próbál szerencsét. Ez idő alatt díszletezői munkát is vállal nyaranként egy színház fesztiválon. Aztán egy két évig tartó televízió sorozatban nőnek öltözve játszik, ahol a komolyabb színészi feladatai kimerülnek abban, ahogy átesik egy kanapén. Majd tíz éven belül ugyanez az ember két egymást követő évben megkapja a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar- díjat.

A könyvben lévő rövid életrajzi részt Tom Hanks tízparancsolata követ, amit nagyon érdekesnek találtam. Innen megtudhatjuk, hogyan látja ő a világot, mivel foglalkozik szívesen, milyen problémák foglalkoztatják, milyen témában szeretné megállítani az idő kerekét. Összességében milyen életet teremtett magának.

Mélyebb elemzés nélkül azt mondanám, hogy olyan élete van, ami úgy konzervatív, hogy közben ultra modern.

Például imád olvasni. Ahogy teszi, az pedig egészen különleges: nemcsak a színészekkel összehasonlítva, hanem egy átlag amerikaihoz képest is. Három oszlopban hat-nyolc könyv magasodik az ágya körül, amelyeket úgy bont le, hogy a könyveket egymás után olvassa. Ezek az ő „olvasó-orgiái”, ahogy ő nevezi. Kezében egy szövegkiemelővel értelmezi az olvasottakat, majd elgondolkodik azokon. Minden téma érdekli, legyen az a két világháború közötti időszak vagy a sötét középkor.

Barátsága Steven Spielberggel legendás: kevesen tudják, hogy kapcsolatuk a két feleségnek köszönhető és annak, hogy gyerekeik egy óvodába jártak. Jó pár filmet készítettek együtt, ami remek alkotói összhangra utal, mégis gyakran órakat töltenek el együtt úgy Hanks házában, hogy egymáshoz sem szólnak. Hanks ismerősei szerint vele az igazi barátság csak ilyen lehet.

Távolságtartó életet él, hogy megóvja azt a meghitt családi fészket, ami neki nem adatott meg gyerekkorában, miközben nagyon hétköznapi módon is tud viselkedni. Egy éjszakai forgatás alkalmával az egész stábnak kolbászt rendel, hogy az emberek a hajnalig tartó munkát ne éhesen végezzék. Egy római forgatás alkalmával pedig megállítja a saját jelenetét, hogy egy olasz menyasszony ne késse le a saját esküvőjét a forgatás miatti utca lezárásnál.

Személyisége egyszerre hétköznapi, különleges, okos és vicces, akárcsak a szerepei. Ellentmondásosnak nem mondanám, inkább egy rendhagyó érzékelési képességet fedeztem fel a sorok között, ahogyan az életét éli.

Olyan, mint akiben egy több évig tartó program fut egyes céljai megvalósításához, aztán lassan mindig megszületik a várt eredmény. Szerintem ezzel a módszerrel bőven túltesz egy cserebogár bábján.

Gavin Edwards: Tom Hanks szerint a világ című könyve alapján

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük