Minden sikeres férfi mögött egy nő áll…és fordítva?

„Minden sikeres férfi mögött egy nő áll”, ahogy mondani szoktuk. A Múzsa az, aki szeretetével arra teszi fel az életét, hogy támogatója, inspirálója, kritikusa, tanítója lesz a férfinak. Kettejük egységéből kap a férfi energiát ahhoz az erőfeszítéshez, amiből megszületik az alkotás, a végén pedig a siker. Egy barátnőm mondta, aki 10 évet élt angolszász területen, hogy a hivatali vacsorákra a férfiaknak kötelező elvinni a feleségüket, hogy a főnök lássa, hogy ki áll a férfi „mögött”. Vajon ez fordítva is igaz? Úgy gondolom, feltétlenül! Egy sikeres nő mögött is ott áll egy férfi…Keressük meg együtt, hogy ki állt az egyik legcsodálatosabb írónőnk, Szabó Magda mögött!

Könnyű a helyzetünk, mivel ők ketten olyan erős szimbiózisban éltek, hogy a “Megmaradt Szobotkának” című könyvben Szabó Magda, férje, Szobotka Tibor naplóját folytatja, egészíti ki úgy, hogy olvasás közben bizony nem mindig egyértelmű, melyikük írását is olvassuk.

Szobotka Tibor az egyik legelfeledettebb írónk sajnos, élete rendkívül tragikus. A második világháborúban elveszíti feleségét és néhány hetes kisfiát. A csodával határos módon ő életben marad. 1944-ben katonai szolgálatra hívják az akkor már teljesen kivéreztetett magyar hadseregbe, ahonnan megszökik. Így, mint dezertőr – akit azonnal halálra ítélnének – hetekig egy szekrényben bujkál. Az ostrom alatt, 1944 karácsonyán születik meg kisfia orvosi segítség nélkül, aminek következtében a feleségének egy szepszis lesz a torkában. A fiatal asszonyon még végrehajtanak egy gégemetszést az egyik pesti pincében, de sajnos pár nap múlva már csak mutogatva tudja Szobotka tudtára adni, hogy itt újabb tragédia készül…Édesanya és anyatej hiányában a kisfiú is pár nap múlva meghal. Szobotka Tibor pedig semmi mást nem akar, csak meghalni, hibáztatva mindenért Istent, akihez élete végéig nem tér vissza.

A háború után vidékre kerül, hogy csont és bőr emberként valahogy új erőre kapjon, aztán az új élet reményében visszatér a fővárosba.

A kulturális élet újraépítésében az 1948-as fordulatig nagyon aktívan vesz részt. A magyar kultúra olyan meghatározó és közismert szereplője, hogy Szabó Magda az egyszerűség kedvéért az utókornak Vitray Tamáshoz (!) hasonlítja. Idegen nyelveket beszél, kitűnő kapcsolatai vannak Németországban, Angliában. Még azt is fontolóra veszi, hogy elmegy a BBC-hez dolgozni.

A magánéletben viszont még mindig ott van az önromboló jelleg, rengeteg szeretője van, ahogy Szabó Magda fogalmaz, az egész ABC feljár a lakására. Egy fogadáson ismerkednek meg és a vonzalom azonnal kölcsönös közöttük….amíg a férfi érzelmileg fél az elköteleződéstől, a nő inkább racionális megfontolásból tart a közös jövőtől. Egy azonban mindkettőjük számára biztos, hogy ők elválaszthatatlanok egymástól és erős alkotó társai lesznek egymásnak. A férfi megpróbáltatásainak viszont még közel sincs vége. Csodálatos ebben a naplószerű könyvben, hogy Szobotka Tibor, akit az 50-es években teljesen ellehetetlenítenek, hogyan támogatja Szabó Magdát, aki kezdetben csak verseket ír, novellákat, regényeket nem.

A nő mellette lesz igazi író, „ne a fióknak írj, hanem nekem” hangzik el a férfi szájából az életre szóló bátorítás. Az első néhány könyv megírását követően együtt várják, hogy teljenek az évek a publikálásig. Majd megérik hozzá a közönség és elérkezik a szakmai elismerés is.

A könyvet olvasva azon gondolkoztam, hogy Szabó Magda személyében a magyar irodalom egy vagy két író életművét köszönheti-e.

A férfi pedig azt hiszem mindannyiunknak csodálatos példa arra, hogy ha életünkben a tragédiák nem tudják kibontakoztatni a művészt vagy a tehetséget, még mindig ott van a lehetőség arra, hogy valakinek a társai lehetünk és elkísérhetjük őt egy egész életen át.

Így már a fent említett mondást is átfogalmazhatjuk, miszerint a sikeres nő vagy férfi mellett van az a bizonyos ember, de semmiképpen sem mögötte…

Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának című könyve alapján