Nők a feminizmus előtt…

Már gyerekkoromban olyan nők voltak az ideáljaim, akik erősek voltak és függetlenek. Sokszor néztem olyan filmeket, ahol a főszereplőnő egyedül, függetlenül hozott döntéseket arra vonatkozóan, hogy hol élt és kivel, mit csinált, kihez fordult segítségért. Nagyon tetszett az a középkorú szomszéd hölgy is, aki egy sötétzöld selyem pongyolában, kontyba feltűzött vörös hajával, vasárnap délutánonként kávéra, süteményre vagy egy pohár borra invitálta a szomszédokat…számomra ő olyan volt, mit akiket ezekben a filmekben láttam: erős, határozott, méltóságteljes és független.

Gyakran elgondolkodom, hogy milyenek napjainkban az erős nők? Mit jelent ma a nők számára a függetlenség és miben nyilvánul meg az erejük?

A feminizmus által kiharcolt önállóság és jogok már nem feltétlenül vannak jó értelemben a köztudatban. A mostani huszonévesek számára talán nem is követendő példa. Szerintük túl sok helyen kell megfelelni, amitől a nők teljesen kimerülnek, eltávolodnak önmaguktól, a saját életük pedig elmegy mellettük.

Bő tíz éve olvastam egy olyan önéletrajzi könyvet, ami nagy meglepetésemre rengeteg nőket érintő témában írja le gondolatait, miközben az írónő a saját életét meséli. Agatha Christie Életem című önéletrajza a saját gyerekkorától kezdve, a gyereknevelésen és házasságain át, egészen írói pályájának kibontakozásáig egy független nő életét mutatja be, ami mai szemmel is irigylésre méltó.

Kisgyerekként egy nevelőnő gondjaira bízza szerető édesanyja, aki a viktoriánus kor elvárásainak megfelelően egy jómódú, majdnem húsz évvel idősebb férfival köt házasságot, akit rajongva imád. A kislány szemével is szülei kimondottan boldog házasságban élnek. A fiatal asszony a feleség és az anyaság közti feladatokat nagyon következetesen ossza meg: ami munka és gyereknevelés az a dada feladat, ami inkább a kislány életvezetése, a szeretet átadása és a függetlenségre való nevelés, az inkább az övé. Agatha egész életét ez a kiegyensúlyozott, kiszámítható, de ugyanakkor modern felfogású nevelés határozza meg.

Milyen jó lenne ez manapság is, ha az anyukák ezt a fajta munkamegosztást alkalmazni tudnák. Több idejük és energiájuk lenne arra, hogy gyerekeik személyiségét jobban megismerjék, ami után jobb, adott esetben spontánabb tanácsokat is tudnának adni gyereküknek életük során.

Agatha bátorsága és tettre készsége nagyon fiatalon megmutatkozik. Az I. világháborúban nővérként dolgozik, ahol a gyógyszerek és mérgekre vonatkozó ismereteket olyan alaposan elsajátítja, hogy később a könyveiben a kritikusok sem találnak szakmai hibát az adagolásra vagy a hatóanyagra vonatkozóan.

Ekkortájt még nem is sejti, hogy egyszer írni fog…egészen egy megfázásig, ahol már a pihenéstől annyira unja magát, hogy édesanyja tanácsára az olvasást követően írni kezd.

„Ha unod az olvasást, akkor írjál..” hangzik el a briliáns tanács. Agatha pedig így is tesz. Egy közelben élő író tanácsára elolvas két könyvet, amelyek segítségével az egyikkel a szókincsét tudja fejleszteni, a másikkal pedig a történet írás fortélyait sajátítja el.

Nem sokkal később őt is eléri a végzet, ahogy akkoriban mondják, hiszen egy nő jövőjét az határozza meg, hogy ki lesz a férje, eszerint dől el, hol fog élni, milyen élete lesz. Férje hivatása révén ő egy év alatt bejárja a Korona gyarmatait, miközben 2 éves kislányukra egy nevelőnő vigyáz. Ezúttal Agatha instruálja kislánya nevelőnőjét ugyanazzal a határozottsággal, ahogy az édesanyja tette.

Ahogy lassan az első publikációi megjelennek, úgy ér véget a házassága. A válás szomorú emlékét egy utazással akarja feledtetni, de egy véletlen folytán meggondolja magát és nem Madeirára, hanem Egyiptomba vált jegyet, az Orient Expresszre.

Akkortájt a Közel-Kelet az egyik legnépszerűbb utazási célpontja, egy fiatal régésznek pedig kifejezetten kincsesbánya, akit Agatha önfeledt és felszabadult személyisége szinte egyből rabul ejt. Ő lesz a második férje, akivel rengeteg kalandot él meg, miközben mindketten szakmailag is kiteljesednek.

Ahogy olvastam a könyvet az jutott eszembe, hogy ez napjainkban sem számítana egy szokványos írónő életének, inkább egy kalandornőjének.

Olvasás közben lenyűgözött az egyéniségére vonatkozó függetlensége, amit a saját életéről szóló könyvben megfogalmaz. Közel harminc évig írja ezt a könyvet gyerekkoráról és érzelmeiről kifejezetten részelt gazdagon, úgy, hogy szinte elfelejtjük, hogy ő a krimi koronázatlan királynője volt.

Mi lett volna, ha más műfajban is megmutatkozik írói tehetsége a nők függetlenségét hirdető feminizmus előtt?

Agatha Christie: Életem című könyve alapján