-
Szemléletváltás, avagy hogyan vehet az életünk 180 fokos fordulatot?
Manapság sok szó esik a változásról és az ahhoz kapcsolódó változtatásról, amit leginkább az egyéntől vár el a társadalom. Legyen az család, a munka vagy tágabb értelemben az életfelfogás területe. Én személy szerint nagyon szeretem a változásokat, sőt még elébe is szeretek menni, mivel úgy gondolom, hogy az csak jót hozhat. Ha nem is azonnal, de hosszú távon biztosan. A leginkább pedig azt szeretem, amikor valamivel kapcsolatban gyökeresen megváltozik a szemléletem. De mi tudja kiváltani belőlünk a változást? Milyen esemény kell ahhoz, hogy ne csak egy rutinszerű tevékenységen változtassunk, hanem egy teljes szemléletváltáson menjünk keresztül? Nos, én egy könyvben találtam meg erre is a választ…ami nem más, mint Lin Yutang…
-
Hogyan legyünk komolyak? Hát játékosan…
Egyszer egy olasz rádióműsorban a következő mondatot hallottam: az életben a komoly dolgok vagy a véletlenből születnek vagy játékból. Ez elgondolkodtató, vajon ez a komoly emberekre is igaz? Mennyiben befolyásolja életüket a kíváncsiság, mennyire tudják az egész életet játéknak felfogni és vajon mindezt megőrizni életük folyamán? Joggal gondolhatjuk azt, hogy a felelősségteljes munkát végző vagy nagy elismerésben részesülők emberek, mint a matematikus, biológus, fizikus, végtelenül komoly emberek. A koncentráció, a dolgok alapos átgondolása, valaminek a kiszámolás vagy a kutatás teszi ki nemcsak a hétköznapjaikat, hanem egész életüket. Sokáig ezzel én is így voltam, amíg el nem olvastam „Tréfál Feynman úr?” című könyvet, ami egy Nobel-díjas fizikus életéről szól. Egész életét…
-
Egyedül akart lenni…így lett egyre nagyobb társaság körülötte…
Biztosan mással is megtörtént már, hogy egy bizonyos könyvet szeretne beszerezni egy írótól, de végül egy másikat vesz meg, mondván, amíg a hőn áhított irodalom nem elérhető, legfeljebb elolvasom ezt. Párommal is ez történt két éve egy önfejlesztő könyv kapcsán, amit sehol nem tudott beszerezni, így végül megvette az író önéletrajzi könyvét. Én is kedvelem az önfejlesztő könyveket, különösen a pillanat megélése, a belső béke és saját önvalónk megtalálása érdekel. Mivel engem a műfaj érdekelt (önéletrajz!), őt a tartalom, így elhatároztuk, hogy ezt együtt fogjuk elolvasni. Kedvesem lapoz, én a könyvet tartom. Így kezdtük el olvasni Michael Singer a Felszabadított lélek című könyvét. A 70-es években a fiatal egyetemista Singer…
-
Ez olyan egyszerű…dehogy, csak annak tűnik!
Minden kislány arról álmodik, hogy az Anyukája ruhát varr neki, nos én azon szerencsések közé tartozom, akiknek ez megadatott. Anyukám mellett számtalan órát töltöttem el azzal, hogy néztem miközben varr, hol a gombokkal játszottam, hol a kellékeket rendezgettem. Szinte a lélegzettel együtt szívtam magamba az alkotás örömét és nehézségét, a hetekig tartó teljes folyamatot. A snitt (!) beszerzésétől – téli estéken bandukoltunk Anyukám barátnőjéhez, akinek kamionos ismerőse révén meg tudtuk venni a Burda magazint – a ruhaanyag vásárlásáig, majd a kiszabás, fércelés, az első próba, aztán megint varrás, fércelés, vasalás…aztán egy napon egyszer csak KÉSZ lett a ruha. Emlékszem, ahogy Anyukám megrázza a ruhát, hogy a még benne lévő fércek…
-
Vissza a természetbe…
Úgy tűnhet, hogy a tavasz néha tréfát űz velünk, hogy mikor köszönt be: megesik, hogy márciusban már meleg van, míg áprilisban hacsak pár órára is, de visszatér a tél. Számomra a tavasz megérkezésének van egy egyértelmű jele, ez pedig nem más, mint a fülemüle éneke. Elalváshoz készülődve a hálószoba nyitott ablakán keresztül meghallom, ahogy elkezd énekelni minden este fél tizenegy körül. Egy teljes mező a hátsó szomszédunk, amit egy kis patak választ ketté egy másik mezőgazdasági területtől. A patak mentén pedig óriási juharfák mutatják az idő múlását. Az elmúlt öt évben, mióta társamat megtalálva ide költöztem, a természet szinte a harmadik szomszédunk lett…számtalan állatot láttunk már: gólyát, vadludat, őzet, rókát,…
-
Időutazás egy robogó vonatban a Monarchia idejébe…
Egy csípős júliusi hajnalon a Keleti Pályaudvaron az üres peronok között keresem a Pozsonyba tartó vonatot. Mivel az autópályát felújítják, egy munkanap erejéig úgy döntök, hogy nem autóval megyek a szlovák kollégákhoz, hanem vonattal… Magyar területen még egyedül ülök a nyitott kocsiban és kíváncsian várom mikor lesznek felszállók. Az első nagyobb megállónál már Szlovákiában meg is telik az első osztály egyetlen kocsija. Helybéliek szállnak fel kis kézitáskával, akik valószínűleg a végállomásig utaznak, Prágáig. Ezek közül, három középkorú férfi foglal helyet velem szemben, akik magyarul beszélnek. Szóhasználatuk más, jó értelemben véve régies, archaikus, téma választásuk meg különösen meglepő. Olyan, mintha egy időutazásba csöppennék: a három vidám ember szlovákiai magyar, akik irodalomról,…
-
Egy nem mindennapi mesterhármas: testépítő, mozisztár, politikus…
A cím alapján szerintem nincs ember a Földön, aki ne tudná azonnal a nevét, hogy Arnold Schwarzeneggerről van szó. Az igazat megvallva, már nem is emlékszem, hogy milyen megfontolásból vásároltam meg az önéletrajzi könyvét, mivel sem testépítéssel nem foglalkozom, sem politikai ambícióim nincsenek, a színészetről nem is beszélve. Talán a címe keltette fel az érdeklődésemet: „Életem hihetetlen, de igaz története”. Őszintén mondhatom, hogy egy pár nap után már elkezdtem érteni, hogy mire is utalhat ez meglehetősen magabiztos cím. Egy dolog bizonyossá vált előttem: ez nem egy hétköznapi életút, nemcsak abban a tekintetben, amit élete folyamán elért, hanem leginkább abban, ahogyan azt elérte. Olvasva a könyvet, megpróbáltam találni rá egy jelzőt,…
-
Vannak a növényes emberek és vannak az állatosok…
Egy kolléganőmmel egyszer hosszasan beszélgettünk a növényekről. A szokásos rövid kávészünetünket töltöttük, amikor már fél órája arról cseverésztünk, hogy ez a növény mit szeret, azt a növényt hogyan kell szaporítani és így tovább, majd a végén megjegyezte, hogy szerinte kétféle ember van a világon: az egyik az növényes, a másik az állatos ember. Együtt tovább gondolva ezt, arra jutottunk, hogy egyik sem jobb vagy érdekesebb a másiknál. Inkább a kapcsolatuk egy másik szinten tud működni, olyan, mintha a növény vagy az állat társául választaná az adott embert. Ez tényleg így van, ők választanak ki minket? Kolléganőm aztán ki is tért arra, hogy vele ellentétben a lánya az állatokat imádja. Nagyon…
-
A megfelelő emberek a megfelelő helyen…
A sport mindig meghatározó része volt az életemnek, bár intenzitása az idők során változott. Volt olyan, hogy hétvégenként röplabda mérkőzéseim voltak a gimnáziumban és volt olyan is, hogy csak 10 percet mozogtam naponta, ami abból állt, hogy elsétáltam a buszmegállóig. Mostanában már másként látom a sportot és a sportolókat is. A sport helyett jobban szeretem használni a mozgás öröme kifejezést. A sportolókról pedig azt gondolom, hogy csodálatra méltó az a személyi és lelki fejlődés, amit jó pár sportág megkíván a legjobbjaitól. Mit tudunk átvenni a sport világából a mindennapjainkba? Hasonlít-e a sportpályán megjelenő verseny és teljesítménykényszer az életben tapasztaltakkal? Illetve melyik sport hasonlít leginkább az életre? Egy sport van, amit…
-
Lehetséges, hogy halálunk után még meghatározóbbak vagyunk, mint életünkben?
Úgy gondolom, hogy napjainkban nincs olyan üzleti terület vagy egy egész iparág, aminek ne kellene szembenéznie azzal, hogy az elkövetkezendő 10 évben vajon mi lesz vele…lehet, hogy nemcsak átalakulnak a digitalizáció, vagy a fiatalok munkához kapcsolódó speciális elvárásai miatt, – hogy ezt a két leglátványosabb területet említsem – hanem teljesen el is tűnhetnek! Sajnos Steve Jobs már majdnem 10 éve nincs velünk, aki halálakor egy olyan, akkor még láthatatlan örökséget hagyott maga után üzleti szemléletével, hogy nem telik el hét, hogy szakemberek, újságírók ne találnának vele egy régi interjút, gondolatot, ami esetleges megoldást hozna a most megjelenő problémákra. Steve Jobs hiányzik a világnak és sajnos mintha nem lennének tanítványai, ha…