Szemléletváltás, avagy hogyan vehet az életünk 180 fokos fordulatot?

Manapság sok szó esik a változásról és az ahhoz kapcsolódó változtatásról, amit leginkább az egyéntől vár el a társadalom. Legyen az család, a munka vagy tágabb értelemben az életfelfogás területe.

Én személy szerint nagyon szeretem a változásokat, sőt még elébe is szeretek menni, mivel úgy gondolom, hogy az csak jót hozhat. Ha nem is azonnal, de hosszú távon biztosan. A leginkább pedig azt szeretem, amikor valamivel kapcsolatban gyökeresen megváltozik a szemléletem.

De mi tudja kiváltani belőlünk a változást? Milyen esemény kell ahhoz, hogy ne csak egy rutinszerű tevékenységen változtassunk, hanem egy teljes szemléletváltáson menjünk keresztül?

Nos, én egy könyvben találtam meg erre is a választ…ami nem más, mint Lin Yutang Az élet sója című könyve.

Lin Yutang egy Kínában született, de az Egyesült Államokba emigrált és ott élő kínai író volt. Ebben a könyvében a keleti kultúra életszemléletét mutatja be, szembe állítva a nyugati világéval. Követeztetései elég meglepőek, figyelembe véve azt, hogy a könyv először az 1930-as években jelent meg!

Hétköznapi szokásokat és tevékenységeket vesz sorra és mutat rá arra, hol filozofikus, hol praktikus szemlélettel, hogyan lehet teljesen másként gondolkodni a vallásról, a munkáról, a családról, a szerelemről, az öregedésről, mint ahogy azt a nyugati emberek teszik. Ezeket a témákat már sokszor feldolgozták az írók, de Yutang mindezt a harmónia megtalálása, a boldog és teljes élet megélése érdekében teszi.

Bátorkodom elsőként a legkényesebb témát felhozni, ami nem más, mint a vallás témája. Yutan szerint a görög istenek pont olyan hétköznapi teremtmények voltak, mint a földi halandók: ők is imádták a bort, szerelmi konfliktusokba keveredtek és törvénytelen gyerekeik voltak. Ebből kifolyólag az ókori görög kultúrában egy vadász közelebb érzete magához vadászás közben a vadászat istennőjének, Artemisznek a segítő szándékát, védelmét. Ezáltal harmóniába került a természettel, az állatokkal.

A vallással kapcsolatos mostani szemléletünk vajon képes arra, hogy ilyen közel hozza a ránk vigyázó angyalokat? Autóvezetés közben vajon gondolunk-e Szent Kristófra, aki az utazók védőszentje vagy csak a GPS-ben bízunk?

Pedig ezek a szentek, angyalok sincsenek hozzánk képest messzebb, mint ahogy a görög istenek voltak.

A munkával kapcsolatban is mást gondol Yutang. Szerinte az ember az egyetlen dolgozó állat. Hiszen az egész természet lustálkodik, csak az ember kényszerít magára ennyi munkát és egyre többet. Vagy inkább a civilizáció? Biztosra vehetjük, hogy az ilyen kifejezések, mint ambíció, kötelesség, felelősség bizony nem a természet szülöttjei, hanem az emberi társadalomé. A civilizáció nagy vonalakban nem más, mint táplálékszerzés, ami az idő előrehaladtával a technikai fejlődésnek köszönhetően egyre bonyolultabb lesz.

Ha előre ugrunk az időben a könyv megjelenése óta és megnézzük, milyen tudás kell egy online ebédrendeléshez, szinte megrémülünk…egy applikáció segítségével, egy okos telefonnal a kezünkben kiválasztjuk az „éttermet”, majd az ebédet, amit a simple pay-el fizetünk ki. Ez 20 éve még elképzelhetetlen lett volna, még szavunk se volt rá, most meg inkább eláll a szavunk.

Könyvében apró hétköznapi dolgokra is nagy alapossággal tér ki és állít fel kapcsolatot közöttük, ami számunkra szokatlan lehet: étel és orvosság vagy a barátság és a teaivás viszonya egymáshoz.

Az élet élvezetének egyensúlyban tartása Yutang számára a legfontosabb dolog, így nem tesz különbséget a materialista és a szellemi élvezetek között. Ha elmegyünk sétálni egy folyó partra és leülünk a fűbe, hogy elfogyasszuk uzsonnánkat, felfogása szerint nehéz megmondani, hogy mi okoz nagyobb élvezetet: a finom, otthoni ízek a szánkban, vagy a folyópart meghitt csendje és végtelen nyugalma, amit csak egy kis madárcsicsergés tör meg.

Lehet, hogy az érzékszerveink tompultak el, manapság már csak a fizikai élvezeteket vesszük észre? A szellemi élvezeteket olyan nehezen emészthető dolognak tartjuk, hogy észre sem vesszük őket? Pedig a harmónia ennek a kettőnek az egysége.

Ahogy olvastam a könyvet azon gondolkodtam, hogy vajon ez véletlen, hogy a nyugati világhoz képest Kína földrajzilag pont a Föld túloldalán van? Szerintem nem. Épp ezért gondolkodnak merőben másképp, mint mi.

Ha valaki komolyabb vagy könnyedebb témában késztetést érez arra, hogy szemléletmódot váltson akár 180 fokban a harmónikus, boldog és egyszerű élet reményében, az nagyon jól fog szórakozni olvasás közben!

Lin Yutang Az élet sója című könyv alapján