Minden kislány arról álmodik, hogy az Anyukája ruhát varr neki, nos én azon szerencsések közé tartozom, akiknek ez megadatott. Anyukám mellett számtalan órát töltöttem el azzal, hogy néztem miközben varr, hol a gombokkal játszottam, hol a kellékeket rendezgettem. Szinte a lélegzettel együtt szívtam magamba az alkotás örömét és nehézségét, a hetekig tartó teljes folyamatot. A snitt (!) beszerzésétől – téli estéken bandukoltunk Anyukám barátnőjéhez, akinek kamionos ismerőse révén meg tudtuk venni a Burda magazint – a ruhaanyag vásárlásáig, majd a kiszabás, fércelés, az első próba, aztán megint varrás, fércelés, vasalás…aztán egy napon egyszer csak KÉSZ lett a ruha. Emlékszem, ahogy Anyukám megrázza a ruhát, hogy a még benne lévő fércek…