Már gyerekkoromban olyan nők voltak az ideáljaim, akik erősek voltak és függetlenek. Sokszor néztem olyan filmeket, ahol a főszereplőnő egyedül, függetlenül hozott döntéseket arra vonatkozóan, hogy hol élt és kivel, mit csinált, kihez fordult segítségért. Nagyon tetszett az a középkorú szomszéd hölgy is, aki egy sötétzöld selyem pongyolában, kontyba feltűzött vörös hajával, vasárnap délutánonként kávéra, süteményre vagy egy pohár borra invitálta a szomszédokat…számomra ő olyan volt, mit akiket ezekben a filmekben láttam: erős, határozott, méltóságteljes és független. Gyakran elgondolkodom, hogy milyenek napjainkban az erős nők? Mit jelent ma a nők számára a függetlenség és miben nyilvánul meg az erejük? A feminizmus által kiharcolt önállóság és jogok már nem feltétlenül vannak…