Két éve ősszel egyedül utaztam Rómába repülőgéppel. Könyvet minden útra viszek magammal és amikor egyedül, munka miatt utazom ez fokozottan igaz. Ennél az útnál pedig még inkább így volt, mivel egy porcikám sem kívánta, hogy elutazzak. Még a budapesti repülőtéren felcsillant némi remény, hogy valami megakadályozza a felszállást – nevezetesen a reptéri rendőrök megérkeztek egy paravánnal és két nyomkereső kutyával egy elhagyott csomag körül – de sajnos végül menetrend szerint csak felszállt a gép. Tehát utazom a csillagok felé egy olyan cég képviseletében, akinek az arculatában benne van a csillag, kezemben pedig Vámos Miklós Csillagok világa című könyve… A repülési magasságot elérve még csak jókat kuncogok, aztán félúton abba kellett…