Egy csípős júliusi hajnalon a Keleti Pályaudvaron az üres peronok között keresem a Pozsonyba tartó vonatot. Mivel az autópályát felújítják, egy munkanap erejéig úgy döntök, hogy nem autóval megyek a szlovák kollégákhoz, hanem vonattal… Magyar területen még egyedül ülök a nyitott kocsiban és kíváncsian várom mikor lesznek felszállók. Az első nagyobb megállónál már Szlovákiában meg is telik az első osztály egyetlen kocsija. Helybéliek szállnak fel kis kézitáskával, akik valószínűleg a végállomásig utaznak, Prágáig. Ezek közül, három középkorú férfi foglal helyet velem szemben, akik magyarul beszélnek. Szóhasználatuk más, jó értelemben véve régies, archaikus, téma választásuk meg különösen meglepő. Olyan, mintha egy időutazásba csöppennék: a három vidám ember szlovákiai magyar, akik irodalomról,…