Minden író a saját életéből megélt történeteket veti papírra, vagy egy másik emberét, amit hallott vagy látott. De mi a helyzet a gyerekkönyvekkel? Azt kinek írják az írók és milyen megfontolásból? Talán a felnőtteknek, hogy jobban megértsék a gyerekeket? Vagy a gyerekeknek, hogy azonosuljanak azokkal az élethelyzetekkel, amit nemcsak ők élnek át, hanem valamennyi gyerektársuk? Esetleg az írók saját gyerekkorukat akarják „átdolgozni”? Ezen néha elgondolkozom, amikor egy gyerekkönyv vagy ifjúsági könyv kerül a kezembe. Különösen akkor, amikor arról szól, hogy egy gyerek hogyan válik felnőtté. Szabó Magda Születésnap című könyve pont egy ilyen kislány történetét írja meg, aki egy karácsonyi szünet alatt éli ezt meg. A kis Bori minden szempontból…