Életrajz

Egy nem mindennapi mesterhármas: testépítő, mozisztár, politikus…

A cím alapján szerintem nincs ember a Földön, aki ne tudná azonnal a nevét, hogy Arnold Schwarzeneggerről van szó. Az igazat megvallva, már nem is emlékszem, hogy milyen megfontolásból vásároltam meg az önéletrajzi könyvét, mivel sem testépítéssel nem foglalkozom, sem politikai ambícióim nincsenek, a színészetről nem is beszélve. Talán a címe keltette fel az érdeklődésemet: „Életem hihetetlen, de igaz története”.

Őszintén mondhatom, hogy egy pár nap után már elkezdtem érteni, hogy mire is utalhat ez meglehetősen magabiztos cím. Egy dolog bizonyossá vált előttem: ez nem egy hétköznapi életút, nemcsak abban a tekintetben, amit élete folyamán elért, hanem leginkább abban, ahogyan azt elérte.

Olvasva a könyvet, megpróbáltam találni rá egy jelzőt, ami szerintem jellemzi Schwarzeneggert. Megannyi próbálkozás után – mint például: bátor, merész, agyafúrt, kitartó – a végén rátaláltam, ez pedig a gátlástalan volt. Párszor elismételtem magamban, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy ezt miért használjuk leginkább pejoratív értelemben? Miért van ennek egy negatív, bántó, rossz érzést keltő hatása? Sokszor arra asszociálunk, hogy a gátlástalan ember másokkal szemben nem érez korlátokat: úgy érzi mindent megtehet, átgázolva a másikon.

Schwarzenegger életét olvasva, a gátlástalan kifejezés, mint emberi tulajdonság egyáltalán nem ezt jelenti. Ő ugyanis a saját gátlásait, határait dönti le, dolgozza át, vagy éppen lép túl rajtuk, annak érdekében, hogy megvalósítsa álmait. A könyvet olvasva azt volt az érzésem, hogy inkább egy coach könyvet tartok a kezemben, mint egy életrajzit. Tele van gyakorlati útmutatásokkal hogyan is kell ezt csinálni, illetve ellentmondásokkal a saját szokásaira vonatkozóan és természetesen az elért eredményekkel is.

A testépítés még gyerekcipőben jár Európában, amikor el kezd ezzel foglalkozni Ausztriában, később Németországban a 70-as évek elején. Mivel az emberek számára ez abban az időben egy teljesen új és ismeretlen tevékenység, nem elegendő a népszerűsítéséhez az, hogy a trénerek az edzőteremben várják az érdeklődőket.

Így aztán Schwarzenegger egy novemberi napon München utcáin el kezd sétálni egy szál feszes „fecskében” (ez egy nagyon kicsi és szűk úszónadrág, amit ma már nem venne fel egy férfi sem, nemhogy a nyílt utcán, de strandon sem), teljesen kigyúrt testtel az ott sétáló háziasszonyok nem kis megrökönyödésére azzal a szándékkal, hogy demonstrálja, milyen eredményeket is lehet elérni a rendszeres edzéssel. A rendhagyó kísérletet siker koronázza, a korabeli „konditerem” beindul…

Elmondása szerint az egész testépítés sikere a gátlások leküzdésén és a magabiztosságon múlik!

Sokszor az öltözőben megveri ellenfelét azzal, hogy számára nincs lehetetlen mielőtt kilép a pódiumra. Hamarosan megnyeri élete első világbajnokságát testépítésben.

Innen egyenes út vezet Amerikába, ahol úgy kapja meg – az izmainak köszönhetően – az első filmszerepét, hogy egy szót sem tud angolul. Ez egyébként későbbiekben is okoz némi nehézséget, de a filmipar neki ezt is elnézi, sőt védjegye lesz a német akcentus.

Nagyon jó érzéssel töltött el az a tudat olvasás közben, hogy ebben a megfelelésekkel teli világban úgy is lehet boldogulni, ahogy neki sikerült. Csak nekünk ott vannak a gátlásaink!

Schwarzenegger annyira őszintén éli meg a gátlástalanságot, hogy a könyv olvasását sokszor úgy hagyom félbe esténként, mintha egy folytatásos sorozat lenne: ez hihetetlen és alig várom a következő részt…

Az egyik legszórakoztatóbb rész a gátlástalanságát illetően az, amikor későbbi feleségével, az egyik Kennedy lánnyal egy teniszpartit követően úgy tölt el pár napot, hogy minden „próbatételben” benne van. A család helikopterével egy farmra mennek, ahol a felszabadult szórakozáshoz minden adott: úsznak, eveznek, lovagolnak. Egy átlagember talán már ettől az arisztokrata környezettől is zavarba jönne, nemhogy a társaságtól, hát még attól, hogy mindezt ugyanabban a pólóban, tenisznadrágban és sportcipőben tegye három napon át!

Az igaz élet legtöbbünk számára azt jelenti, hogy hihető, hétköznapi, társadalmilag konform, olyasmi, ami mindenki számára elérhető.

Schwarzenegger viszont a hihetetlen dolgokat veszi célba vagy nem ugrik el előlük, ha szembe jönnek vele. Remek bizonyíték arra, hogy csak azokat a dolgokat nem lehet megcsinálni, amiben nem hiszünk. Addig a lehetetlen kategóriába tartoznak és mihelyt elkezdünk bennük hinni, máris létezővé válnak.

Arnold Schwarzenegger: Életem hihetetlen, de igaz története alapján.

Egy hozzászólás

  • Avatar

    Csilla

    Mostanában fogok néhány életrajzi könyvbe belefogni, és most ehhez a könyvhöz is kedvet kaptam.
    A gátlástalan szót szerintem is szinte csak negatív értelemben használjuk. Üdítő, ha a könyvben lévő összefüggések alapján a gátlás nélküliség ezúttal pozitív. Köszönöm az ajánlást.

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük