Életrajz

Vannak a növényes emberek és vannak az állatosok…

Egy kolléganőmmel egyszer hosszasan beszélgettünk a növényekről. A szokásos rövid kávészünetünket töltöttük, amikor már fél órája arról cseverésztünk, hogy ez a növény mit szeret, azt a növényt hogyan kell szaporítani és így tovább, majd a végén megjegyezte, hogy szerinte kétféle ember van a világon: az egyik az növényes, a másik az állatos ember.

Együtt tovább gondolva ezt, arra jutottunk, hogy egyik sem jobb vagy érdekesebb a másiknál. Inkább a kapcsolatuk egy másik szinten tud működni, olyan, mintha a növény vagy az állat társául választaná az adott embert. Ez tényleg így van, ők választanak ki minket?

Kolléganőm aztán ki is tért arra, hogy vele ellentétben a lánya az állatokat imádja. Nagyon jól bánik velük, remekül ért a nyelvükön, így vettek is egy kis kutyát a lakásukba. Viszont azt is hozzátette, hogy egyszer a lánya gondozására bízott egy igen ellenálló növényt, ami sajnos két hét alatt ki is pusztult (csak a locsolással bízta meg).

Azt hiszem attól függetlenül, hogy melyik kategóriába tartozunk, vagy nem is kell feltétlenül tudnunk erről, van egy könyv, ami ékes bizonyítéka annak, milyen is vérbeli, született állatos ember.

Ő nem más, mint a Hubert Géza Wells, aki állatszelídítőként óriási karriert futott be Hollywoodba. Az ő könyve, “Az állatidomár is ember” – remekül mutatja be, hogy milyen egy igazi állatos ember, aki nemcsak, hogy szereti az állatokat, de munkatársnak is őket választja.

Végtelen állatszeretete gyerekkorban kezdődik, kedvenc játszópajtása egy héja, amit ő szelídít meg. A II. világháború és azt követő államosítás sajnálatosan annyira elszegényíti a családot, hogy szinte földönfutókká válnak, így meg kell válnia a madártól.

Aztán az ötvenes évek közepén egy filmforgatás lehetőséget ad neki, hogy megint egy héja közelébe kerüljön, mivel a Cimborák című filmben két kutya – egy magyar vizsla és egy tacskó – mellett ez a madár a főszereplő. A film forgatása alatt ő a stáb mindenese: van, hogy egy repülőgépből lóg ki, hogy füstöt csináljon ( a forgatókönyv szerint a gépnek le kell zuhannia), de az állatok etetése épp úgy feladata, mint a Mátrában található kis patak feldúzzasztása, ami a film nyitó jelenetének kulcs momentuma.

Ez a majdnem másfél évig tartó filmforgatás egy óriási kaland számára. Nemcsak a forgatás hangulatába kóstol bele, hanem egy életre szívébe zárja a főszereplő vizsla kutyát és elhatározza, hogy egyszer lesz egy ilyen kutyája.

Alig, hogy befejezik a filmet, kitör az 56-os forradalom, Wells pedig a zöldhatáron keresztül kénytelen elhagyni az országot. Jó pár hónappal később illegálisan, egy hamis személyi igazolvánnyal visszajön Bécsből vonattal Budapestre, azzal a céllal, hogy immár másodszorra is disszidáljon. Ezúttal nem egyedül, hanem a saját kölyök vizslája társaságában. Az éj leple alatt a kis állattal nem egyszerű az átjutás a zöldhatáron: zajt csap, előfordul, hogy lemarad tőle, vagy éppen az árkot nem tudja előszörre átugrani. Csodával határos módon együtt sikerül nekik a menekülés.

A könyv olvasása közben itt jutott eszembe először, mint is jelenthet egy ember számára egy állat létezése. A MIDENT! Ez egy nagyon erős, egyszerre ösztönös és kozmikus kapcsolat tud lenni ember és állat között.

Wells aztán az USA-ba megy és alkalmi munkákból él, de közben mindenféle állatot gyűjt maga köré: nagymacskát, pumát, majmot. Mint egy mini vándorcirkusz, úgy utazik az államok között hűséges kollégáival.

Az első sikere egy reklámfilm lesz, ahol az úgynevezett leszerződött kutyát rengeteg próbálkozás után sem tudja rávenni se a rendező, sem a saját állatidomárja, hogy beugorjon a mólóról a vízbe. Wells egy vadászkutyához hasonlóan a saját vizslájával várja a pillanatot, hogy a rendező elkiabálja magát: „nincs itt egy másik kutya? Vizslája remekül debütál, még egy második ugrást is megcsinál a stáb nem kis meglepetésére.

Az állatidomári szakma igencsak gyerekcipőben jár a 60-as években, így egy alkalommal megkérdezi tőle egy Hollywood-i ügynök, hogy tud -e is bánni az állatokkal, mivel előfordul, hogy a jelentkezők csak annak mondják magukat, de még az állatoktól is félnek.

Wells nem tartozik közéjük, képes lehetetlennek tűnő feladatokat megoldani legyen szó akár nagymacskákról is. Így szerez egyre nagyobb elismerést a filmparban olyan filmek megbízásával, mint a Távol Afrikától, a Ragadozók, vagy a Doktor Dollitle.

Bámulatos, hogy az állatok tényleg a kollégái lesznek, ami a filmforgatásokon a színészeknek is egyből feltűnik. Wells mindig szem előtt tartja az állatok lelki világát, a testi és mentális állapotukat és ami a legfontosabb nagyon vigyáz rájuk.

Aki szereti az állatokat, az nagyon sokat fog bólogatni és helyeselni a könyv olvasása közben. Aki még hezitál, hogy inkább a virágok illatát kedveli, annak is csak ajánlani tudom. Egy igazi állatos ember könyve ez, így, ha hasonló emberrel találkozunk, könnyen felismerhetjük őket és megértjük azt a kapcsolatot, ami csak állat és ember között tud ilyen formát ölteni.

Hubert Géza Wells: Az állatidomár is ember című könyve alapján

Szólj hozzá!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük